Forrás: https://erikarepassy.wordpress.com/translationsforditasok/
Rajvi H. Mehta testvérével, Birjooval 2004-ben járta az Egyesült Királyságot, ahol az Iyengar Jóga Kongresszuson júniusban Manchesterben tanított. Ebben a cikkben arról beszél, hogy Iyengar Jóga oktatónak lenni nem is olyan könnyű, mint ahogy azt az emberek hiszik.
|
 |
| forrás: http://iyengaryoganorthcounty.com/wp-content/uploads/Newsletters/Birjoo-in-Hong-Kong-300x200.jpg |
„Jógaoktató szeretnék lenni. Mikor indul a következő oktatóképző tanfolyam?” Aztán elhangzik a kérdés: „Jógázol?” „Nem, de szeretnék csatlakozni az oktatóképző tanfolyamhoz.” Ez az a beszélgetés, amit hetente többször is folytatunk a média különböző kommunikációs csatornáin, telefonon vagy e-mailen. Meglehetősen abszurdnak, szórakoztatónak vagy éppen idegesítőnek hangzik. Abszurd és szórakoztató, hogy valaki, aki nem is ismeri a témát, nem a tanulás iránt fejezi ki érdeklődését, hanem hogy rögtön tanítaná is; idegesítő, hogy a témát a jóga meglehetős mélységével szemben ennyire felületesen kezelik.Több mint 70 évvel ezelőtt, amikor Guruji (BKS Iyengar) elkezdett tanítani, még a napi rendes étkezésének biztosítása is igen nehéz volt. Mára a jóga nagy népszerűségnek örvend és a világ minden táján elfogadják mint alternatív terápiát, relaxációs technikát, bevett dologgá vált, és ez a népszerűség magával hozta az oktatók iránti nagyobb keresletet is. Ezért aztán sokan fontolgatják, hogy elkezdenek tanítani egyfajta szakmai váltásként. Valóban szép dolog, hogy egyre többen részesülhetnek a jóga jótékony hatásában. Mindazonáltal elszomorító és riasztó, ahogy egyesek financiális előny megszerzése vagy hírnév végett kezdenek tanítani, ahol az „Iyengar” jelző a tanári végzettség mellett nagy előnyt jelent.
Ahelyett, hogy kritizálnám ezeket az „tanár akarok lenniket” a „lelkesedésükért”, ami talán inkább a tudatlanságból mintsem arroganciából ered, a mi feladatunk, Iyengar jóga tanítványokként és oktatókként, hogy a diákokat arra tanítsuk, mit jelent a tanítás művészete és milyenfajta elkötelezettséget szükségeltet. Ezt az „oktatást” a szavakon túl a tettek mezejére kell helyezni. Ez az Iyengar Jóga hosszú távú tanárainak és tanítványainak kötelezettsége.
 |
| forrás: http://www.iyengar-yoga-deutschland.de/verein/convention/Riegel-2014/15615173312-60d10cd914-z.jpg |
Geetaji (BKS Iyengar lánya) gyakran mondta, hogy a tanítás nem csupán technika. A Jóga Új Megvilágításban című könyvben szereplő instrukciók ismételgetésével még nem válik senki tanárrá. Prashantji (BKS Iyengar fia) világosan elválasztotta a modern idők tanárát a tutoroktól. A modern idők tanárai (bármilyen területen, nem szükségszerűen a jógában) úgy érzik, hogy azzal be is fejeződött a munka, hogy megtanulták a tananyagot és megkapták a képesítést (ami nem szükségszerűen tükrözi a diák értésének szintjét), míg a tutor látja, mikor érik meg a tanítvány megértése az adott anyag kapcsán.
Bármilyen tárgy tanítása hatalmas felelősség, az oktatás tanítása pedig mindenek felett áll. Az ember nem csak egy egyént tanít, hanem a generációkon keresztüli tudás átadásáért is felelős. Indiában ahhoz, hogy valaki középiskolában taníthasson bármilyen tantárgyat, 5 éves egyetemi végzettséggel kell rendelkeznie a 12 év iskolai képzést követően. Ez az időintervallum szükséges egy objektív tantárgy oktatásához.
Akkor hogyan várhatja el valaki, hogy egy olyan szubjektív tárgyat oktathasson, mint a jóga, csupán néhány hét „tanulás” után úgy, hogy előtte heti 1-2 alkalommal járt órára? Jó, kitartó, őszinte tanítványnak kell lenni rendszeres otthoni gyakorlással, mielőtt valaki oktatásról álmodozna. Tanulj meg tanítványnak lenni először. Egy átlagos diáknak 3-5 év tanulással kell rendelkeznie, mielőtt bármiféle tanításon is gondolkozna.
A jóga egy szubjektív tárgy, amiben emberi életekkel bánsz. Az orvosi képzés 5 év gyakorlati és elméleti oktatást igényel, amit 6 hónapos intenzív kórházi gyakorlat követ az egyéni rendelést megelőzően. Bárminemű specializáció további 3 év tanulást jelent, azaz majdnem 8,5 évet a 12 év alap iskolai képzést követően. Ismét felmerül a kérdés, elegendő-e a néhány hetes, hónapos vagy akár néhány éves tanulás ahhoz, hogy valaki jógaoktatóvá váljon? A „jógaoktató akarok lennikkel” meg kell értetni az időt, az elkötelezettséget és az erőfeszítést, ami a jógagyakorláshoz szükséges. Ha erre felkészültek és az eltökéltségükről tanúbizonyságot tettek , csak akkor szabad őket bátorítani a tanítás művészetére.
A jógában nem csak a testtel törődsz, hanem az egyén elméjével is. A tanárnak megfelelő tudással kell rendelkeznie a gyakorlati anatómia, a fiziológia és a pszichológia terén minden egyes ászana kapcsán (vagy legalábbis azokkal, amiket tanít). Ha ez hiányzik, akkor nagy az esély arra, hogy sérülést szenved a tanítvány. Az ászanák anatómiáját, fiziológiáját és pszichológiáját nem lehet csupán könyvekből megtanulni, hanem a saját jógázásodból, ami csak a rendszeres gyakorlás alatt sajátítható el minden egyes akció hatására való visszatekintéssel. Csak akkor leszel képes mások testének megértésére, ha tisztában vagy a sajátoddal.
Ugyanakkor a tanárnak arra is rá kell jönnie, hogy nem minden ember ugyanolyan. Éles megfigyelőképességgel kell rendelkezz, hogy a megfelelő tanítványnak a megfelelő metódust tudd a kezébe adni. Például Guruji az állópózokban a talpam elülső részét egy téglára helyezné, ha rövid lenne a hátsó combhajlítóm és a térdem hátulja nem nyílna ki eléggé. De ez a metódus még több fájdalmat és kárt okozna annál, akinek túlfeszített lábszára ill. térde van. A diák talán nincs is tisztában azzal, hogy rövid-e a combhajlító izma vagy a belső lába. A tanárnak kell tudni megállapítania az egyéneknek a meghatározott irányvonalaktól való eltérést vagy egyirányúságnak hiányát, rendelkeznie kell azzal a tudással, hogy a tanítványt a problémájának megfelelő ászana módosulásának elvégzésére rábírja. Ahogy Guruji mondta, „az ászanák leírások, nem receptek”.
A leírások világos gondolatokat szükségeltetnek. A szavakat végeláthatatlanul használhatjuk ahhoz, hogy leírjuk egy adott ászana végrehajtását, de a szavak elveszthetik jelentésüket és csak további zavartságot eredményezhetnek a tanítvány fejében. Azonban a tapasztalatunkból származó néhány szó sokkal hatásosabb mint a senior tanárod instrukcióinak mechanikus ismételgetése, ha nem tudod kifejezni és létrehozni a tanítványodban a tapasztalást.
A tanítás nem az instrukciók puszta ismételgetését jelenti. Ez a tanítást csak mechanikussá teszi. Az ilyen mechanikus tanítás a gyakorlást csupán tornává alakítja. Ha a tanítás mechanikus, csak a testet vonja be, de nem az elmét, amíg a jógaászana a testet, az elmét, a szellemet és a lelket is befogja. A tanárnak tisztában kell lennie azzal, hogy az adott napon mit akar tanítani az adott csoportnak elkerülve a monoton és mechanikus tanítást. Ezzel együtt rendelkeznie kell az adaptáció képességével is. A tanár megérkezhet egy összeállított ászana-szekvenciával és instrukciókkal, amiket tanítani akar. Azonban ha nem kap választ a csoporttól, nem etikus folytatni az eredeti elképzelést. Ezzel együtt szem előtt kell tartania, hogy a diák minden órán tanuljon valami újat. Az 1998-as Iyengar Jóga Fesztiválon a sok száz tanítvány között számtalan tanár is akadt. Guruji annyi mindent tanított, akár egészen finom dolgokat még olyan egyszerű ászanákban is, mint a Tadászana (hegypóz). Még azok is, akik 25 éve járnak a punai Ramamani Memorial Iyengar Yoga Intézetbe sem mondhatják, hogy lett volna két ugyanolyan óra Geetaji val vagy Prashantjival. Minden órán van valami új, így mindig tanulunk.
Azt is meg kell értenünk, hogy a tanítvány fizikai akadályból vagy félelemből nem tudja kivitelezni a munkát, ilyenkor a megfelelő technikát kell alkalmaznunk, hogy a tanítvány a kívánalomnak megfelelően végül helyesen végezze az ászanát. Brutális erő alkalmazása veszélyes, de a nem együttműködő vagy az együttműködni nem tudó tanítvány teljes ignorálása sem jógikus. A kettő közti harmónia elengedhetetlen.
A tanárnak képesnek kell lennie arra, hogy megítélje a tanítvány kapacitását és képességét és annak megfelelően tanítson. Például képzeljünk el egy tanárt, aki éppen visszatért a púnai intézetből, ahol Geetajival és Prashantjival vett órákat és megpróbálja „ismételni”azokat az új dolgokat, amiket tőlük tanult. Fel kell mérnie a tanítványok és a saját képességét, hogyan kinek és hogyan adja át ugyanazt a tudást. A „legújabb” instrukciók sima ismétlésével még nem válik jó oktatóvá. A tanár kompetenciája abban a képességben rejlik, ahogyan átadja azt a tapasztalást, amit a saját tanárával való együttműködésben megtanult de a saját tanítványainak képességének megfelelően.
 |
| forrás: https://i.vimeocdn.com/video/500782698_295x166.jpg |
Ma az Iyengar jóga világméretekben is óriási elismerésnek örvend, ezért egyre több ember érdeklődik a tanítás iránt is. Az a nagyfokú tisztelet , amit az Iyengar jóga megkövetel, a maga Guruji által meghatározott magas szintből ered. Guruji és az Intézet egy specifikus tantervet hozott létre, ami a különböző szintű oktatók képességeire épül. Ez biztosítja, hogy semmilyen tanár nem tanít a képességein túl, vagyis nem okozhat sérülést, ezzel egy időben a tanár „tanít”, a tanítvány pedig „tanul”. Egészen addig, ameddig a tanár követi a meghatározott irányvonalakat, igazságos marad a tanítványokkal és a tárggyal kapcsolatban. Ezért a kezdők nagyon szigorú irányelveket és instrukciókat kapnak, hogyan jelenjenek meg, hogyan beszéljenek, mit és hogyan tanítsanak. Azt is mondhatjuk, hogy bizonyos mértékig a kezdő oktatókat „szájbarágósan” képzik, ami biztosítja, hogy ne okozzanak sérülést és hogy a tárgyat az azt megillető tisztelettel mutassák be.
Az oktatóknak emlékezniük kell arra, hogy a tanítás a tanulás kezdete, és nem a vége .A számtalan ászana gyakorlása és előadása nem jelenti azt, hogy az illető szükségszerűen jó oktató is egyben, a jó tanár jele az a képesség, amivel másokat az ászanák könnyed és stabil kivitelezésére tud rávezetni. A technikai jártasság nem elegendő ahhoz, hogy jó tanár legyen valaki. Guruji azt mondja, „a humánus és az érzelmi megértés létfontosságú. A jó oktatás a fejben világosságot, a szívben tisztaságot igényel. „
Guruji szavaival összefoglalható a számtalan tulajdonság néhány jellemző és mindannyiunk által gyakorolandó része: „A tanár legyen világos, okos, magabiztos, kihívással teli, gondoskodó, figyelmes, konstruktív, bátor, megértő, kreatív, teljes mértékben elkötelezett és elhivatott a tárgy tudására, megfontolt, lelkiismeretes, kritikus, jókedvű, tiszta és nyugodt. Legyen erős és pozitív, meggyőző, hogy bizalmat hozzon létre tanítványaiban, legyen negatív magával szemben, hogy kritikusan szemlélje saját gyakorlását és hozzáállását. A tanárnak folyamatosan tanulnia kell.”
Mi, mint az Iyengar Jóga oktatói egyfolytában azon kell dolgoznunk, hogy a Guruji által említett tulajdonságokat elérjük, megtartsuk és saját példánkat állítsuk a tanítványaink elé, akik közül néhányban talán a tanítás lehetősége szunnyad.
(Forrás: Iyengar Yoga News, UK, Spring 2004)
